Csalhatatlan (?) idegrendszer

Orbán Gergő  fizikus az informatika és az agyműködés közötti hasonlóságokat tárja a hallgatóság elé. Az Cambridge-ből hazatért kutató vizsgálatai a kognitív tudomány, az idegtudomány és a gépi intelligencia határterületeit érintik. Meglátása szerint az idegrendszerben végbemenő számításokat, az idegrendszer jellemzőit gépi intelligencia segítségével meg lehet érteni, be lehet mutatni.

Az idegrendszer lenyűgöző könnyedséggel dolgozza fel a környezetünkből érkező miriádnyi stimulust: elég csupán arra gondolni, hogy kerékpározás közben erőlködés nélkül azonosítunk be más közlekedőket, követjük mozgásukat, az elsuhanó úton azonosítunk akadályokat és nyomon követjük, hogy manővereink megfelelőek-e ahhoz, hogy biztonsággal elhaladjunk mellettük. Ezt a képességet idegsejtek sokasága támogatja, melyek aktivitása ahhoz járul hozzá, hogy értelmezni lehessen a stimulusokat és megfelelő válaszokat is lehessen tervezni. Ahhoz, hogy a milliónyi idegsejt nyelvét megértsük, az információelmélet jelentősen hozzájárult: tudjuk azt, hogy a külvilág milyen jellegzetességeire érzékenyek a sejtek, és arra is meggyőző jelzések vannak, hogy miért éppen ezekre érzékenyek. Mégis, ha komolyan vesszük ezen elméletek következményeit, akkor azt találjuk, hogy az idegrendszer mintha vészesen sok energiát fordítana olyan aktivitásra, amely az elméletek szerint haszontalan. Orbán Gergő kutató előadásban a haszontalanságot állítjuk szembe a hatékonysággal, és ezt a látszólagos ellentmondást használjuk fel arra, hogy újraértelmezzük a neurális kódot.